VERS

La main.

Pour sauver la planête mère,

Il n'y a rien d'autre à faire,

Que de cultiver sa terre,

Sans chimie ni autre mystère

L'amour a disparu,

Envers notre nourricière terre,

Et L'homme ne pense plus

Qu'à ses mains propres, à ses affaires.

Produits, Engrais, dėsherbant,

Que l'on sème à chaque instant.

Poisons par avion,

Que l'on sème à foison.

Le monde vivant s'ėtouffe,

Dans cet air viciė et malsain

Le monde civilisé pouffe,

Et de la Nature s'abstient.

Il ne pense pas, ne pense plus.

Et le dégout le tient,

Car sa journalière bouffe,

Lui parvient sans besoin.

L'Amour, Pour elle, pour nous,

Cet amour s'est ėteint.

Et si cet amour revenait pour toujours?

Et si, jour après jour,

nous lui donnions la main?

2014. mai

Dezső Lajos AMI

Kézfogó

Földanyácskát megmenteni

csakis úgy lehet,

Ha természetesen műveljük földjét

Vegyszerek helyett.

Anyácskánk nem érzi már az

Ember szeretetét,

Az ember úgy gondolkodik, 

vele piszkolja kezét.

Kapát nem, de gyomirtót

büszkén szórja kezével,

s mérget szóró repülő mellett

gabonát termel.

Növény s ember mind köhög,

bűzlő levegőben fuldokol.

Civilizált modern ember

A természetre nem gondol.

Nem gondol?

Nem is gondolhat,

hisz magát sem becsüli,

mert a napi élelmet

gondtalanul termeli.

Földanyácskát és magunkat

szeretni csak úgy lehet,

ha a földdel tiszta kézzel

Fogunk nap mint nap kezet